2016 legjei

Bár már átléptünk az új évbe, és úgymond tiszta lappal kezdtünk, azért egy gyors visszatekintést még megér az elmúlt év, már ami a könyveket illeti (mert különben mindenki alig várta már, hogy végre vége legyen). Vessünk egy pillantást a számokra:
Az idén elolvasott könyveim száma 72 volt, amivel nem hogy nem értem el a kitűzött 100-at (már megint), de még a tavalyi teljesítményemtől is lemaradtam 8 könyvvel. C'est la vie, remélem, idén jobban alakul majd a mutatóm.
Most pedig nézzük az idei kategóriákat!

Leghosszabb olvasmány:

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury

626 oldal, és még így se éreztem elég hosszúnak. Az ACOWAR idén tavasszal érkezik, és ahogy tudom, még ennél is hosszabb lesz. Bevallom, nem vagyok a legnagyobb SJMaas rajongó, de ez a könyv... ez zseniális volt. 3 nap alatt kivégeztem, és olyan bookhangovert kaptam tőle, ami több hónapig kitartott.
Értékelés itt.

Legrövidebb:

Ilona Andrews: Silver Shark

96 oldalával a Silver Shark volt a legrövidebb olvasmányom idén. Ez a kisregény a kedvenc írópárosom tollából származik, így egyértelmű volt, hogy elolvasom, különösen, hogy már az első rész is nagyon bejött. Élvezetes kis sztorik ezek, bár lenne belőlük több! Meg lehetnének hosszabbak, mert a világuk szerintem tök érdekes. Andrewsék bevallása szerint ebből, illetve a Kinsmen első részéből nőtte ki magát a Burn for Me, aminek a világfelépítése viszonylag hasonlít hozzá. Ettől függetlenül, ezek a szösszenetek teljesen megállnak a saját lábukon, szóval ha egy pár órás kikapcsolódásra vágyna az ember egy hosszú nap után, erre tökéletesek. Persze, a borító szokásosan borzasztó. Már meg se lepődök. xD

Legviccesebb:

Janet Evanovich & Lee Goldberg: A nagy hajsza

A Fox és O'Hare második része talán egy leheletnyit gyengébbre sikerült, mint az első kötet, de még így is rettentően szórakoztatónak bizonyult. Nick és Kate továbbra is bomba páros, de most már úgy érzem, kicsit áshatnánk mélyebbre a tipikus sztereotípiáknál. Szóval, ezt hiányoltam.
De a poénok még mindig ütnek, és így visszatekintve, szerintem ezen a könyvön nevettem a legtöbbet ebben az évben. Alig várom a folytatást!

Legizgalmasabb:

Amie Kaufman & Jay Kristoff: Illuminae

A szavakat is nehezen találom, amikor erről a könyvről van szó! Eleinte nem értettem, mi ez a hatalmas őrület az Illuminae körül, de aztán a bookdepo leértékelte, és engedtem a kísértésnek, meg főleg a kíváncsiságnak, ami alattomban bevette magát a vállvonogatásom szkepticizmusa mögé. Amikor először kibontottam, szerelem volt első látásra, egyszerűen a kezemhez ragadt. Ez a könyv nemcsak gyönyörű, de lehengerlően izgalmas, majdhogynem addiktív. Nem bírod letenni, mert teljesen beszippant, és kétségbeesetten tudni akarod, mi fog történni a következő oldalon, hogy vajon ki lesz a következő...
Értékelés itt.

Legmeghatóbb:

Fisher Amelie: Vain

Ezt a könyvet teljesen random módon kaptam fel, mert kellett valami brainfreeze a vizsgaidősuck tengernyi szenvedésében, de sokkal többet kaptam, mint egyszerű figyelemelterelést. Sok goodreads-es értékelés hangsúlyozta, hogy ez nem a szokványos YA szerelmi történet, de ezt a dalt már hallottam, így őszintén, nem vettem túl komolyan. A Vain így teljesen oldalba kapott.
Értékelés hamarosan...

Legszebb borító:

Legjobb világfelépítés:

On Sai: Lucy

A Szivárgó sötétség világa az első perctől fogva lenyűgözött. Akkora volumenű az egész sorozat, hogy nehéz szavakba foglalni. A világa pedig passzol a cselekmény méretéhez. Számtalan bolygó, kultúra, számtalan érdekes karakter. Fény és sötét, emberek és mentálok, kalózok és keresztények, és egy fiatal császár, aki nagyon nem az, mint akinek látszik.

Legcsattanósabb befejezés:

A. M. Aranth: Oculus

Bár Zsebi és Uszáma már egy jó ideje kitartóan nyaggat, hogy olvassak már az írótól, ez az első regénye, ami a kezeim közé került. Vonzott a tartalom, imádtam a borítót, így Könyvfeszten végre megadtam magam az egyetemes nyomásnak, és beszereztem az Oculust. Az egész könyv nagyon tetszett, de a vége tette igazán feledhetetlenné az élményt. Egyszerre imádtam és utáltam, de főként imádtam, hogy az író ezt meg merte csinálni, és ráadásul így merte hagyni. Nem titok, hogy élvezem a nyitott befejezéseket, és az Oculus egy teljesen más szintre emelte a nyitott befejezés fogalmát. Mondanám, hogy mééééég, de nem. Ez így tökéletes, ezzel a falkaparós frusztráló érzéssel, ami a végén benned marad. Bővebb értékelés hamarosan...

Legérdekesebb karakter:

Wesley Ayers (Victoria Schwab: Archívum & Felszabadulás)

Már az első részben is rettenetesen imádtam Wesley karakterét, de a második részben teljes volt a fangörcs. Annyival több volt benne, mint amit elsőre feltételeztem - és amit Mac feltételez -, hogy csont nélkül elvitte az idei legérdekesebb karakter címét. Annyira emberi, a felszínen megközelíthető, és pont ez az, ami a legmegtévesztőbb benne. Wesben örök kedvencet avattam. Nagyon-nagyon remélem, hogy az írónő hamarosan visszatér ehhez a sorozathoz, és megírja a folytatást, mert nem bírok szembenézni a ténnyel, hogy nem követhetem tovább Wes és Mac kalandjait.
Fangörcs khmm... Értékelés itt.

Legjobb főgonosz:

A Rengeteg (Naomi Novik: Rengeteg)

Nincs is annál félelmetesebb és érdekesebb, mint amikor nem egy konkrét szörnyet kell legyőzni, hanem valami sunyit és alattomosat, ami észrevétlenül belopózik az emberek szívébe és bábuként használja őket. Imádtam az egész ötletet, néhányszor komolyan kirázott a hideg.
Értékelés itt.

Legjobb kémia szereplők között:

Rhys & Feyre (Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury)
Nyx & Ignifex (Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség)

Oké, itt kénytelen vagyok holtversenyt hirdetni, ugyanis képtelen vagyok dönteni a kettő között, és még így is nagyon nehéz volt a döntés! Ez a két páros azonban teljesen levett a lábamról ebben az évben, így ők a nyertesek.
Bővebben a könyvekről:
Kegyetlen szépség értékelés
ACOMAF értékelés

Legjobb folytatás:

Marissa Meyer: Scarlet

A Cindert szerettem, de a Scarletet imádtam! Egyetlen este alatt söpörtem rajta végig, és még ezen a nyáron a Cresst is kivégeztem. Azt is élveztem, de a Scarletnél olyan szinten beállt a fangörcs, hogy kifejezetten örültem, amiért a Cressben is fontos szerepet játszottak. Most meg már a Winterért viszket a kezem. Továbbra se értem, hogy kaszálhatták ezt a sorozatot itthon, amikor ennyire zseniális!
Értékelés itt.

Legnagyobb csalódás:

Kelley Armstrong: Bitten

A Sötét erők trilógiát nagyon szerettem az írónőtől, így úgy vágtam bele ebbe a sorozatába, hogy majd egy lightos, de jól megírt és izgalmas paranormal romance világába kerülök, ami tökéletes lesz arra, hogy elszórakoztasson, amikor valami lazábbra vágyom. Hát, ez nagyon nem jött össze. A Bitten nagy része kriminálisan unalmas, a karakterek idegesítőek, és van benne egy szerelmi háromszög, ami miatt még dühös se voltam, mert csak a szemforgatásig jutottam. Nem volt éppen pocsék... de jó sem. Többet vártam Kelleytől. :(
Értékelés itt.

Legkiborítóbb élmény:

Christos Tsiolkas: The Slap

Ez volt az a könyv, amitől azonnal elment az életkedvem, és elvesztettem minden hitem az emberiségben. A könyv maga jól volt megírva, és érdekes szociális szituációkat jár körbe, ami fenntartotta az érdeklődésem, de amilyen hangulati hatást gyakorolt rám, az által teljesen elveszett minden élvezeti faktor.





Nos, ennyi lett volna a 2016-os legek összefoglalója. Eseménydús év volt ez a számomra, sok remek könyvet olvashattam - sajnos nem is került fel mind a listára -, de most ideje előre tekinteni. Ezúton kívánok nektek, így utólag is, könyvekben és sikerekben gazdag boldog új évet!

Üdv,