Laini Taylor: Vér és Csillagfény Napjai

Kiadó: Kossuth
Oldalszám: 316

A kék hajú Karou végre megkapta a választ kérdéseire. Már tudja, ki is ő, mi is ő valójában. Ezzel a tudással együtt azonban fény derül egy másik titokra is. Egy titokra, amelyet szeretne meg nem történtté tenni: az ellenséget szerette, aki elárulta - és a világ szenvedett miatta.
A világsikerű Füst és csont leánya folytatásában Karounak döntenie kell, milyen áldozatot képes hozni népe megmentéséért. Karou és Akiva a háborúban ismét ellenséges oldalon áll.
Szépséggel, szomorúsággal és titkokkal teli történetük újra az emberi világban ér össze. A lány, mint úámasztó szörnyű hadsereget teremt, Akiva közben az angyalok gonoszsága ellen harcol.
Születhet vajon új remény az elveszett álmokból?

Erre a folytatásra valóban sokat kellett várni. Amikor még 2012-ben bejegyzést írtam az első részről, a blog még nagyon gyerekcipőben járt. Ennyi idő múltán a Füst és csont leányának az emléke egészen elhalványodott bennem, ezért mire a polcokra került a Vér és csillagfény napjai sokkal kevésbé imponzáns példánya, egyáltalán nem rohantam beszerezni.
Szerencsére azonban a könyvakciók istennője nem hagyta, hogy elmulasszam ezt az egyedülálló élményt, és az utamba sodort egy visszautasíthatatlan ajánlatot, így a könyv mégiscsak a polcomra vándorolt.

Talán ez a sok idő tette, hogy az első rész után újból, teljes erővel döntött le a lábamról Laini Taylor utánozhatatlan stílusa. Megint rácsodálkoztam, milyen magával ragadóan tud mesélni - úgy, ahogy csak nagyon kevesen - és arra is, hogy hogyan felejthettem én ezt el ennyire. Hiszen csakúgy, mint a Füst és csont leánya, ez a rész is egy igéző mese. A helyszín most nem Prága, hanem Marokkó és Eretz, a mese pedig kevésbé könnyed, sokkal több benne a dráma, a fájdalom, a veszteség, de a hangulat a régi. Szerintem ez a változás a történet javára vált. A Füst és csont leánya is megragadott, de ez valósággal szorongatta a szívemet egész végig.

"Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett, és olyan életet mertek elképzelni, amelyben nincs tömegmészárlás, nincsenek felszakított torkok, sem hullákból rakott máglyák. Hazajáró lelkek és fattyú harcosok nélküli világot, ahol a gyermekeket nem tépik ki az anyjuk karjából, hogy kivegyék a részüket a gyilkolásból és a halálból. Egyszer a szerelmesek összeölelkezve feküdtek a hold titkos templomában, és egy eljövendő világról álmodtak, amely olyan, mint egy ékszerdoboz ékszer nélkül – maga a paradicsom, és csak arra vár, hogy megleljék és betöltsék boldogságukkal.

Ez nem az a világ volt."

Taylor gyönyörűen kibontotta az első részben felvázolt helyzetet, miközben elképesztő sebességgel pörögnek az események. Sokkal szövevényesebb a történet, több a szereplő és az egymásba érő sorsok.Jobban megismerjük mind a kimérák, mind az angyalok társadalmát és a problémáikat is, miközben eltávolodunk az emberi világtól. Azért Zuzana és Mik bebukdácsol a képbe, és üdítő vidámságot hoznak magukkal, de a mi világunk sokkal inkább stratégiai ponttá válik egy magasabb rendű háborúban, semmint valódi játékossá.

"– Tizennyolc kilométer? Szerelmem, gyalogoltál valaha is tizennyolc kilométert? 

– Persze – mondta Zuzana. – Több részletben. 

Mik nevetve csóválta a fejét. – Még jó, hogy a magas talpú csizmádat otthon hagytad. 

– Nem képzeled? Ott van a hátizsákodban."

Nagyon sok az új szereplő, és az olyan szereplő, akit újra meg kell ismernünk a lélekvándorlás által kialakított élet sajátos értelmezése miatt. Tulajdonképpen maga Karou is az újramegismerés folyamatában sodródik, ezáltal pedig könnyebb átérezni a lány helyzetét. Sokszor szívesen megráztam volna, de mindig megértettem az indokait és az érzéseit, ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire mélyen érintett a könyv.

"Nem számít, mi történik velem, mondta magának. Milliárdok közül egy vagyok. Rövid időre formát öltött csillagpor vagyok. Szét fogok szóródni. A csillagpor megmarad, és egyszer majd más lények születnek belőle, én pedig szabad leszek." [Karou]

"Majd visszakapod, ha kedvesebb leszel hozzá!"

Ami Akivát illeti, az első rész végén nagyon pipa voltam rá. Most már legszívesebben csak adnék neki egy hatalmas ölelést, meg egy doboz fagyit. A szívem megszakadt érte, sőt mindkettejükért. És nem csak a főszereplőkért, de Lirazért, Hazaelért, Ziriért, Sveváért és Rathért, és még sorolhatnám. Akiva és Karou kapcsolatának mélysége és valódisága ebben a részben mutatkozott meg igazán - ez már csak azért is érdekes, mert egyetlen ujjal sem értek egymáshoz egész végig. De a tetteik és a gondolataik árulkodóbbak voltak minden másnál, és most már kétségbeesetten szurkolok nekik, hogy mindennek ellenére találják meg a boldogságot egymás mellett. Nagyon megérdemlik.

Akadnak új ellenségek is dögivel. Jael például egy kivételesen undorító rohadék, akibe mosolyogva ereszteném bele egy AKA47-es teljes tárát, de akadnak mások is, akiket nagyon nem szívleltem, pl. a Fehér Farkast, Tent és Razgutot.

Szóval van itt minden, mint a vásárban. Aki egy fantáziadús, érzelmekkel teli, sodró lendületű mesére vágyik, az ne hagyja ki ezt a trilógiát!

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a magyar kiadás hagy némi kívánni valót maga után. Az egy dolog, hogy a borító kriminális és a kiadás abszolút nem passzol az első részéhez, de a szövegben akad jó néhány magyartalan mondat, amire egyszerűen nem találtam épkézláb magyarázatot. Nem fordítási probléma, hanem szimpla magyar nyelvtan, ami bármelyik anyanyelvi használónak feltűnik, annyira nyilvánvaló.

Ez azonban nem von le a tartalom értékéből, ugyanis az valami csodálatos! Teljesen biztos, hogy nem várom meg, ameddig a kiadó kiköhögi magából a harmadik részt. Amint hazaérek a nyaralásból, gyorsan megrendelem angolul.

Értékelés: 5/5*
Kedvenc jelenet: Sveva és Rath kalandjairól szóló részek, Akiva és Karou jelenetei, Mik és Zuzana részei
Kedvenc szereplő: Akiva, Karou, Zuzana, Mik, Ziri, Rath